Avagy a materialista-realista régi és az új, modern tudománynak nevezett kvantumfizika alaptézisei.

 

Bizony sokszor hallottam az elmúlt 15 év alatt, hogy „Én ebben nem hiszek”, néztek rám furcsán, amikor bármiféle szokatlan magyarázattal álltam elő egy adott problémára. A kvantumfizika történetéről szóló Blogbejegyzésemnek az a célja, hogy egy kicsit elgondolkodjunk azon, hogy mire is mondunk NEM-et. Szeretném, ha egy kicsit kitisztulna a kép, és kapcsolat teremtődne a HIT és a TUDOMÁNY hívei között.

Nem-nem, weboldalamat nem egy kvantumfizikát hirdető tudományos, hétköznapi ember számára érthetetlen magyarázatokkal szolgáló ismeretterjesztő oldalnak szánom és nem is egy híveket toborzó, spiritualitással teljességgel átszőtt tisztán metafizikai magyarázatok tárházának. Már létezik az a tudomány, ami a kettőt összeköti és egy olyan, új világnézettel állt elő, ami magyarázattal tud szolgálni az ismeretlen jelenségekre, anélkül, hogy bármiféle szellemi-spirituális-metafizikai kijelentéseket kellene használni. Köszönöm a sorsnak, hogy az érem mindkét oldalát ismerhetem, hálás vagyok, hogy egyikben sem sikerült úgy elvesznem, hogy dogmatikus tézisként csak az egyik vagy csak a másik oldal követőihez tartozzak.

Célom, hogy azok számára is mutassak egy-egy új átjárót, kaput, akik eddig az „Én ebben nem hiszek” táborhoz tartoztak, legyen a helyesbített kifejezésük inkább a „Nincsen tudomásom róla”.

350 év, ilyen hosszú az a materialista-realista világnézet, amire általános világképünk épül. Tényleg nem történt és nem is változott sok minden ennyi idő alatt? Valóban megdönthetetlenek a tudományos világkép tételei? A válasz: NEM, már réges-régen megdőltek, szerencsére.  A kvantumfizika „új” tudománya, lassan 100 éves történelmi múltra néz vissza. Gondoltad volna?

 

Nézzük csak, mik azok az alaptételek, amire a hagyományos világkép épül.

 

  • DETERMINIZMUS: A világ egy óraszerkezethez hasonlítható gépezet, amelyben egy objektum minden változását, mozgását kezdeti feltételei (helyzete és sebessége), valamint a rá ható anyagi erők határozzák meg. Legfőbb képviselői közé sorható tudósok René Descartes (1596-1650), filozófus-matematikus, aki a valóságot Lélek és Anyag kettős világára bontotta, a determinizmus előhírnökének tekinthető, Isaac Newton (1642-1727), aki kidolgozta az alapjának tekinthető fizikát és Pierre-Simon Laplace (1749-1827) francia matematikus pedig egyértelműen megfogalmazta a determinizmust.
  • FOLYTONOSSÁG: A determinizmusból következett feltevés, amely szerint minden mozgás, minden változás folyamatos.
  • LOKALITÁS: Minden ok (és okozata) helyhez kötött, ami azt jelenti, hogy meghatározott sebességgel, meghatározott időtartam alatt terjednek a térben, vagyis egyidejű eseményt a távolság lehetetlenné teszi. Albert Einstein (1849-1955) tekinthetjük e tétel kidolgozójának, ugyanis felfedezte, hogy az anyagi objektumok nem léphetnek túl egy sebességhatárt, ami nem más, mint a fény sebessége.
  • SZIGORÚ OBJEKTIVITÁS: Az anyagi világ független a tudattól, azaz tőlünk a megfigyelőktől. A felfogás gyökerei az arisztotelészi gondolkodásmódhoz vezetnek vissza.
  • MATERIALISTA MONIZMUS és REDUKCIONIZMUS: Mindent az anyag (atomok vagy elemi részecskék) és megfelelői (energia és erőterek) alkotnak, és minden jelenséget anyagi eredetére vezethetünk vissza. Richard Feynman-t (1918-1988) a nemzetközi szkeptikus mozgalom úttörőjének is nevezhetjük, aki annyira hitt a materializmus eszméjében, hogy eme tudomány legfontosabb gondolata, a „mindent atomok alkotnak” kifejezés lenne.
  • EPIFENOMIZMUS (másodlagos jelenségek elve), arról szól, hogy minden szubjektív jelenség – tehát maga a Tudat – az anyag mellékterméke, visszavezethető az elemi részecskékre és kölcsönhatásaikra, minden az oksági viszony felé halad.

És most nézzük az érem másik oldalát, a kvantumfizika világát. Kik voltak azok a tudósok, akik megfejtették ezen aprócska birodalom titkait és eljutottak a tudomány mezsgyéjén oda, amit az ősi keleti bölcsességek, védikus filozófiák több ezer évvel ezelőtt már megfogalmaztak.

  • MAX PLANCK (1858-1947), német fizikus, a kvantummechanika megalapítója, akinek munkásságát 1918-ban Fizikai-Nobel díjjal jutalmazták. Azt tapasztalta, hogy a FOLYTONOSSÁG tézise megcáfolható, ugyanis az energia nem folyamatosan, hanem meghatározott adagokban cserélődik, legkisebb egysége pedig az energia kvantumja. 100 éve….
  • NIELS BOHR (1885-1962) felismerte, hogy az atom azért állandó, mert az elektronok nem folyamatosan, hanem csak akkor bocsátanak ki fényt, amikor magasabb pályáról alacsonyabbra ugranak. A newton-i fizika értelmében a folytonosság elve szerint a keringő elektronoknak folyamatosan fényt kellene kibocsátani, aminek az lenne a következménye, hogy egyre kisebb energiával és pályával rendelkeznek, majd egyszer csak belezuhannak az atommagba. BOHR alkotta meg a kvantumugrás gondolatát, kénytelen volt azt feltételezni, hogy az elektronok kizárólag a pályákon tartózkodhatnak, közöttük nem. A kvantumugrásra az elektron hullámtermészete ad lehetőséget, vagyis az elektron valószínűségi hullám. Amikor az elektront nem figyeljük meg, egyszerre több pályán egymásra helyeződve jelenik meg, mint lehetőség. Ha viszont megfigyeljük, abban a pillanatban egy helyen aktualizálódik, és ezzel egyidőben fénykvantumot bocsát ki. Az elektron valószínűségi hullámának összeomlása hozza létre a tér egy adott pontjában tapasztalható elektront, mindez nem folytonosan következik be. Felfedezéseiért 1922-ben fizikai Nobel díjjal tüntették ki.
  • ERWIN SCHRÖDINGER (1987-1961), az új kvantummechanika megalkotója eleinte a hullámokat folytonos természetűnek gondolta, majd miután találkozott BOHR elméletével, gyökeresen szemléletmódot váltott. Nevéhez fűződik „Schrödinger macskája” elnevezésű kísérlet, továbbá a „Schrödinger-egyenlet”, 1933-ban PAUL DIRAC-al közösen szintén fizikai Nobel-díjat kapott.
  • JAMES FRANK (1882-1964) és GUSTAV HERTZ (1887-1975) német fizikusok, 1925-ben szintén fizikai Nobel-díjat kaptak az elektron atommal való ütközéskor fellépő törvényszerűségeinek felfedezéséért. Bebizonyították, hogy az atomenergia nem folytonos energiaszintekként létezik, és hogy az elektron az ilyen diszkrét értékek között semmilyen értéket nem vehet fel.
  • MAX BORN (1882-1970) német fizikus az elektron valószínűségi hullámát vizsgálta, bevezette a BORN-közelítésnek nevezett hasznos számításokat, ami az atomi részecskék szóródásával kapcsolatosan nyújtott segítséget. Felfedezte, hogy az elektron különböző megjelenési helyeinek valószínűsége a haranggörbe szokásos formájában oszlik el. Vagyis azzal cáfolta meg a DETERMINIZMUST, hogy az elektron viselkedését valószínűség jellemzi, vagyis pontos helyzetét nem, csupán annak valószínűségét tudjuk megjósolni. Talán nem meglepő, hogy munkásságát 1954-ben szintén fizikai Nobel-díjjal jutalmazták, a „kvantummechanikával kapcsolatos alapvető kutatásaiért, különösen a hullámfüggvény statisztikai értelmezéséért”.
  • DAVID BOHM (1917-1992) angol kvantumfizikus és JOHN BELL (1928-1990) ír fizikus munkásságának köszönhetően el tudunk képzelni nem helyhez kötött, összefüggő kvantum rendszereket, mint pl. két kapcsolatban álló elektront, amelyek együtt indulnak, majd később ellenkező irányba haladnak, mégis mindkettő ugyanabban az állapotban omlik össze, ugyanúgy viselkednek térbeli helyzetüktől függetlenül. DAVID BOHM az elméleti neuro-pszichológia területén is komoly felfedezéseket tett, nevéhez fűződik az agy holografikus modellje.

Tovább is lehetne folytatni ezt a listát, kiegészítve olyan nagy nevekkel, mint pl. NEUMANN JÁNOS, ALAIN ASPECT és munkatársai, aki szintén a kvantum objektumok világát kutatták. Talán nem véletlen, hogy fizikai-Nobel díjasok sokaságára hivatkozom, hiszen Ők azok, akik megteremtették a lehetőségét annak, hogy fizikai világunkra egy kissé más szemszögből is rátekinthessünk, elgondolkozzunk azon, hogy vajon mi közünk van a saját magunk által létrehozott valósághoz. Én hiszek nekik, hiszen tudományos kutatásaik nem csupán hipotézisek, hanem bizonyítékokkal is alátámasztott tények, és bizony így közel 100 év távlatából nézve ideje komolyan venni felfedezéseiket és nem átugrani felettük egy „Én ebben nem hiszek” kijelentéssel.  A teljesség kedvéért a Blogbejegyzésnek folytatása következik….

Legyél követőm a közösségi médiákban, a SzuperTudatos önfejlesztés Facebook oldalon és az Instagramon is, ahol biztos nem maradsz le a  pozitív gondolkodásra épülő írásokról, előadásokról, tanfolyamokról. Várlak ott is szeretettel!

Forrás:

  • Wikipédia
  • Amit Goswami: Képzelt Ablak c. Könyve – Édesvíz Kiadó 2005

Ha kíváncsi vagy még hasonló témájú cikkekre, akkor olvasd el a következő blogbejegyzéseket is:

Köszönöm, ha megosztod:

Feliratkozás Hírlevélre

Feliratkozás Hírlevélre

Iratkozz fel Hírlevelünkre, hogy időben értesülj újdonságainkról, induló tanfolyamainkról!

Adatvédelmi nyilatkozat

Sikeresen feliratkoztál!